Magyar fajta. Nemesítő: Mathiász János 1902. Állami elismerést 1956-ban kapott. Szülők: Ottonel muskotály x Chasselas Rouge de Fonce. Érési idő: szeptember első-második fele(termőhelytől függően). Tőkéje gyenge vagy közepes növekedésű, tőkepusztulásra hajlamos. Vesszője lilás-barna, közepesen vastag. A fiatal hajtás élénk piros, vitorla pókhálós, de levélkéinek fonáka nemezes, sötét piros.Levele középnagy, karéjos, vállöble zárt, keskeny, oldalöblei közepesen mélyek, záródóak, levélszél csipkés, ill. csipkés-fűrészes, a lemez felülete finoman hólyagos, pirosas-zöld színű, fonáka gyéren gyapjas. Fürt: 160-190 gr.,vállas, tömött. A fürtkocsány rövid. Bogyó: átlag 2,7 gr., megnyúlt gömbölyű, kissé hamvas, húspiros, árnyékos oldalon fakó, vagy zöld. Közepesen vastag, de nem rágós héjú, olvadó húsú, lédús, húsos, ropogós, muskotályos ízű. Túlérve savszegény. Magjai az átlagosnál nagyobbak, ami zavaró lehet. Generatív fajta, bőtermő, virágzatát és termését ritkítani kell, metszés 3-4 rügyre. Szárazságra és terhelésre érzékeny, fekvésre, és talajra is érzékeny. Tápdús talajt igényel. Betegség ellenállása, átlagos, rothadékony. Fagyérzékenysége átlagos.
Forrás: Hajdu Edit- Ésik Andrásné: Új magyar szőlőfajták (2001).
Megjegyzés: betegség érzékenysége miatt kivettem a gyűjteményből.
Foto: saját kép
