A SZŐLŐ TALAJUNTSÁGA


Talajuntság: (talajkimerülés, talajvadság, talajfáradtság), más néven újratelepítési betegség (angolul: replant disease, németül:  bodenmüdigkeit):  azonos, vagy közel rokon növényfajok azonos helyen, hosszú ideig huzamosan vagy ismétlődően való termesztésekor a növény megunja a talajt, a termőföld fáradt lesz. A fáradt unt talajon nem fejlődik jól, nem növekszik a fajtára jellemző elvárható módon a növény. Régebben tápanyag hiányt feltételeztek, főleg mikro- elemek hiányát. De bebizonyosodott, hogy nem ez a probléma oka. A talajuntság következménye lehet a monokulturális termesztésnek, de mégsem jelentkezik minden esetben. Történelmi borvidékeinken évszázadok óta termesztenek szőlőt talajuntság nélkül, máshol gyengén fejlődik, vagy kipusztul az újratelepített ültetvény. Nagyváthy írja a Magyar Practicus Termesztő című írásában 1822. - ben:  „Az ültetés alá rendelt földet legjobb ősszel felásni, hogy a téli eső, hó, és fagy a vadságot kiszíván tápláló erőt szolgáltathassanak. Az olasz újságok azt írják, hogy az odavaló szőlőművesek az ilyen felárkolást a legforróbb nyári időben szokták végezni, hogy elsőbb a nyári nap eméssze k a föld minden nyersességét. ” . Márton Dénes írja 1948. - ban:  „ Amikor tápanyagban gazdag talajon is gyatrán fejlődik a növény, ezt a jelenséget nevezzük talajuntságnak.   Szabadföldön és üvegházban egyaránt jelentkezhet. Szőlőnél is jól ismert ott, ahol évszázadokon át termesztettek szőlőt. Általában már a harmadik újratelepítés, felújítás után jelentkezik. Szűzföld esetén ismeretlen”. Lenz Moser (1967)  osztrák szőlősgazda 40 éves tapasztalatai alapján a következőket írja:  „  Ha olyan szántóföldön iskolázzuk el oltványainkat amelyen már évtizedek óta nem volt szőlő, akkor 60-80 cm. hosszú, erőteljes oltványokat kapunk. Ugyanezt a területet a következő évben is szőlő iskolának használva a hajtások 40-60 cm., a harmadik évben legfeljebb 30 cm. hosszúak lesznek.” Moser véleménye szerint a talajuntság sem trágyázással, sem talaj javítással sem öntözéssel nem küszöbölhető ki. Talajvizsgálat: A talajuntság vizsgálatát a huszadik század első felében Angliában, Hollandiában, Németországban és Mo. - n az 1970- es évektől végezték. Az unott talajt vegyszerekkel és /vagy gőzzel fertőtlenítették. Egy részüket kezeletlenül hagyták. Egyrügyes szőlődugványokat ültettek a tesztelt talajokba. Megállapították, hogy a földet a talajban élő károsítók és kórokozók fertőzték. Bebizonyosodott,hogy a talajuntság, vagy újratelepítési betegség komplex probléma , több kiváltó oka lehet, melyek külön-külön, de együtt is jelentkezhetnek. A gyökerek betegsége súlyosabb esetben részleges, vagy teljes pusztulás formájában jelentkezik. A kipusztult tőkék helyébe ültetett pótlás is hamarosan kipusztul, vagy vontatottan nő, mert a károsító a talajban maradt. Az újratelepített ültetvény többszöri pótlás ellenére sem éri el a kívánt fejlettséget. A gyökérbetegség esetén a föld feletti rész pusztulása után a szőlő a tőkefejből nem hajt ki újra. Forrás: Dr.Véghelyi Klára: Szőlő talajuntság A talajuntságnak két fajtája fordul elő: az általános és a specifikus talajuntság. Az általános talajuntság: A talajban levő fonalférgek (nematódák)  fitopatogén gombák, és baktériumok okozzák. A fonalférgek veszélyes vírushordozók. Megelőzés: Talajfertőtlenítés  Basamid G gyomírtó és fonalféreg írtó, Diazinon 10 G, pajor ellen:Basudin G (ha m2-ként 4-5 fiatal, vagy egy-két idős pajor található).  Specifikus talajuntság: egymáshoz közeli, rokonságban lévő fajok esetén van jelen. Ennek egyik oka az önallelopátia, a gyökérzónában élő mikroorganizmusok által termelt méreganyagoknak, vagy a gyökérsavak önmérgező hatásának tudható be. Megjelenési formái: rövid ízközű vesszők, hajszálgyökér pusztulás. Megszüntetése: 10-15 évig ugyanaz a növénycsoportot ne ültessünk oda. Átmeneti megoldás: ültetőgödör talajcsere(min.0,5 m3). Mind több vizsgálat igazolja, hogy az újratelepítési betegséget a hajszálgyökereket károsító mikroorganizmusok váltják ki. Ezek között sugárgombák(Actinomycetales spp.), baktériumok (Pseudomonas, Fluorescens,- Putida). Egyes fonalféreg fajok tömeges elszaporodása a szőlő és gyümölcsfák gyenge fejlődését esetleg pusztulását okozza. A kórokozók közül a rozelliniás gyökérpenész (Rosellinia necatrix)  és a szegecsfejű gyökérgomba (Roesleria hypogea) az egyik leggyakoribb és legveszélyesebb. A rozelliniás gyökérpenész gazdanövény köre nagyon széles, a gyümölcsfák és a szőlő gyökerén kívül a lágyszárú növények gyökerén is megtalálható. Az újratelepített szőlő helyén az előző ültetvény földben maradt gyökerein fennmaradt telepei is fertőznek. Fertőzött lehet a faiskolai (szőlőiskolai) szaporító anyag is.