Magyar fajta. Nemesítő: Szegedi Sándor 1969. Szülők: Eger-2 (SV 12375) x Olimpia. Érési idő: szept.15-okt. eleje. Erős növekedésű, a vessző egyenes, hosszú ízközű, vöröses-barna, lilás árnyalattal. Hónaljhajtást nem, vagy alig hoz, vitorla bronzos zöld, pókhálós. Levele középnagy, ötszögletű, fűzöld tagolatlan, vállöble sekély és zárt, vagy záródó, oldalöblei nincsenek, vagy nem jellemzőek, levéllemez homorú állású, a felülete a színe felé hajló, vagy kiterített, sima, fonáka pókhálós, a levélereken serteszőrös, erezete zöld, ritkán a töve vörös, a levélszél fűrészes, egyenetlenül, ritkán és mélyen bemetszett, a levélnyél hosszú és vöröses. Fürt: átlag 461 g. hosszú, ágas, laza. Fűrtkocsány hosszú és tartós. Bogyó: 26 x 22 mm. 5.6 g. ovális, a bibepont felé kissé hegyesedő, zöldes-sárga, éretten napos oldalon pirkadt színű, gyengén hamvas, héja közepesen vastag, rágós, húsa ropogós, lédús, semleges ízű. Magja érezhető. Cukor: 16-18 %, sav:6-7 g./l. Rügye termékeny, bőtermő, zöldmunkája egyszerű. Betegség ellenállás: magas, rezisztens. Fagy: -24C°.

Forrás: Hajdu Edit- Ésik Andrásné: Új magyar szőlőfajták (2001)

Foto: saját kép                                              Termesztési tapasztalatok: lásd lent

Termesztési tapasztalat:

Kulicz László: " Rezisztenciája mellett hamarosan kiderülnek a hibái: zöld bogyói erős napsütésben károsodnak (napégés !-szerk.), ezért a forró hónapokban fürtjeit lombozatban kell tartani, vagy árnyékolni kell. Terhelésre érzékeny, ha sok fűrtöt hagyunk, éretlen és íztelen bogyókat kapunk, azok színe zöldes marad. Könnyű túlterhelni, mivel rendkívül termékeny fajta, vesszőnként két fürtöt is hoz, és azok általában igen nagyok. jól beért bogyói a zöldes-sárga szín mellett rózsaszín, sőt lilás árnyalatúak, nem muskotályos, de üdítően finom édes-savas ízűek. Stabil fajta, idén jól sikerült, és korán érett a fürt, és bogyóritkításnak köszönhetően. Sokáig tőkén tartható, nem rothad, nem pereg, darazsak csak elvétve látogatják." (2016.10.06)

Video: Kulicz László hozzájárulásával: