Magyar fajta. Nemesítő: Koleda István 1983- ban. Állami elismerést 2006- ban kapott. Szülők: (Kunbarát x Kocsis Írma ) x Moldova.Érési idő: augusztus vége-szeptember eleje.Tőkéje erős növekedésű, hosszú, és elterülő hajtásokat nevel, sok hónaljhajtása miatt gondos zöldmunkát igényel. Vesszőzete középvastag, hosszú ízközű, vöröses-barna, érdes, pontozott, és enyhén csíkos. Rügye középnagy, széles alapú, hegyesedő, csokoládébarna. Vitorla zöld, gyapjas, kiterített. Levél: levéllemez nagy, ötszögletű, inkább széles, mint hosszú, fűzöld, felülete sima-hólyagos, a főereknél olykor ráncos, tagolatlan, nincsenek karéjai, sem oldalöblei, vállöble középmély, zárt, kancsó alakú, a fonákán pókhálós és serteszőrös, erezete zöld, részben vörös, a levél szövete hajlékony, szívós. Levél széle élesen fűrészes, ritkán, és középmélyen bemetszett. Fürt: átlag 310 gr.ágas, közepesen laza. Bogyó:19 x 18 mm. 3,5 gr. kékes-fekete, hamvas, semleges ízű. Betegség ellenállás:átlag felett, peronoszpórára rezisztens, lisztharmatra közepesen érzékeny. Nem rothadós fajta. Téltűrése kiemelkedő.
Forrás: Hajdú Edit: Magyar szőlőfajták. Mezőgazda kiadó 2013.
Foto: saját kép Termesztési tapasztalatok: lásd lent
Saját termesztési tapasztalat: Egy jól sikerült magyar nemesítés. Bogyói igaz, hogy nem olyan nagyok, mint pl.az Éváé, vagy az orosz-ukrán sztár-szőlőké, de egyéb tulajdonságai nagyon jók. Általában öt-hat permetezéssel megvédhető. Nem túlságosan bőtermő (legalább is nálam), de ami a tőkén van fürt, azt minden bogyójában beérleli. Nincs apró, vagy madárkás bogyó, nagyon jól termékenyül, egyöntetű bogyóméret és egyöntetű fekete szín jellemzi a bogyókat. Esős időben azonban bogyója repedhet, ilyenkor rothadhat is. A fürtkocsány szilárd, a bogyókocsány is nagyon szilárd, ezáltal nem pereg. Ropogós, a bogyó bőre középvastag, ehető. Egy-két magja alig érezhető. A bogyó húsos, lédús, íze semleges. A fürt sokáig a tőkén tartható ízromlás nélkül, sőt a leszüretelt fürt bogyói még két hét múlva is ugyanolyan finomak. Mindenkinek ajánlom a fajtát.