Magyar fajta. Nemesítők: Csizmadia József, és Bereznai lászló 1965. Szülők: Eger 2 (SV 12375 magutódja)  x Gárdonyi Géza. (Gárdonyi Géza= Medoc noir x Csaba gyöngye). Érési idő: aug. 15-30. Tőkéje erőteljes növekedésű, vesszőzete középvastag, sárgásbarna, rövid, vagy középhosszú ízközű. Rügye középnagy, kissé gyapjas hegyű. Vitorla: barna bronzos, fényes, csupasz. Fiatal levele pirosas árnyalatú, a levél színe felé kissé összehajló. Levele nagy, sarkos, változatosan tagolt. Vállöble széles U alakú. Felső oldalöblei sekélyek, vagy közepes mélységűek, keskenyek, nyíltak, az alsók alig észrevehetők. Levélszéle csipkés-fűrészes, mélyen bemetszett. Csúcsfogai kiemelkedők. Színe sötétzöld, tompa fényű, felülete sima. Fonáka elsősorban a főereken serteszőrős, levéllemez hullámos, szövete vastag. Levélerei legfeljebb a tövükön halványpirosak. A halványpiros tónus a hajtás minden részén megvan. Kacsai aránylag nagyok, hármas elágazásúak. Fürt: átlag 200 g. kúpos, szárnyas, közepesen laza. Bogyó: 22 x 17 mm. átlag 3,2 g. szabálytalan tojás alakú, színe  sötétkék, hamvas, vékony héjú, lédús, puha, és olykor kissé nyálkás húsú, egyenletes színű. Íze egyszerű. Magja nagy, ami zavaró lehet. A fürtkocsány erős, a bogyókocsány jól tapad. Egyenletesen és bőven terem. Betegség ellenállás: peronoszra és lisztharmatra kevésbé érzékeny. Esős évjáratokban bogyói rothadnak. Fagy:-25 C°.

Forrás: Csepregi Pál- Zilai János: Szőlőfajta ismeret és használat (Mezőgazdasági Kiadó 1989)

Megjegyzés: egyes vélemény szerin bizonyos alanyfajtákon (pl. Teleki-Kober 5BB) virágzáskori elrúgásra hajlamos. Ezt a tulajdonságát még vizsgálják.

Foto: nem saját kép