Magyar fajta. Kozma Pál nemesítette 1953-ban. Állami minősítés: 1984. Szülők: Itália x Írsai Olivér. Érési idő: aug. első fele. Tőkéje gyenge növekedésű, sok vesszőt nevel. Vesszője középvastag, kissé lapított, csíkozott, rövid ízközű, sötétbarna. Rügye nagy, gömbölyű, elálló, csupasz. Vitorla: barnabronzos, csupasz, fényes. Levele kicsi, az Itáliához hasonló alakú, de vékonyabb szövetű. Színe világos zöld, tompa fényű, sima felületű, levéllemez hullámos. Vállöblének alapja gyakran értől határolt. Levélszéle fűrészes, jellegzetesen bemetszett. A hajtás legtöbb része pirosas árnyalatú. Fonáka serteszőrös. Nagy számú hónalj hatást, és sűrű lombozatot nevel. termőképessége figyelemre méltó. A Csaba gyöngye után néhány nappal fogyasztható, de annál sokkal tetszetősebb. Sűrű lombozata miatt olykor rosszul termékenyül. Sok, jól beérő másodfürtöt nevel. Hamar leérik, a darazsak is károsítják. Fürt: átlag180 g. laza, vállas. Bogyó: 20,5 x 18 mm. átlag 3,6 gr. kissé ovális, sárga színű, (jól beérve borostyánsárga), húsa ropogós, olvadékony húsú, a Csaba gyöngyére emlékeztető muskotályos ízű, bőre vékony, kissé pontozott. Kevés savat tartalmaz.Hosszú metszési igényel. Betegség ellenállás: átlagos, bogyói könnyen rothadnak. Kifejezetten fagyérzékeny fajta.

Forrás: Csepregi Pál- Zilai János: Szőlőfajta ismeret és használat (Mezőgazdasági kiadó 1989).

Foto: saját kép                  Termesztési tapasztalatok: a fajta már nincs meg