Magyar fajta. Nemesítő: Szegedi Sándor 1969. Szülők: Seyve Villard (SV ) 12375 E2 x Magaracsi korai. Érési idő: szept. második fele. Erős növekedésű, nagy lombozatot nevel, vesszője hosszú, kissé elterülő, vöröses-barna. Hajtása hosszú ízközű, ezért lombozata szellős, vitális fajta. Vitorla: élénk bronzos-zöld, pirosba hajló, fényes, pókhálós. Levele nagy, alig tagolt, vállöble nyílt, középmély, oldalöblei ha vannak záródóak, levéllemez fűzöld, felülete hullámos, fonáka csupasz, erezete zöld, a levélszél fűrészes, élesen ritkán, és határozatlanul bemetszett. levélnyél hosszú és pirosas. Bőtermő, lugasművelésre rendkívül alkalmas. Hosszú elemes metszést igényel. Fürt: átlag 394 g., ágas, közepesen laza. Fűrtkocsány közepesen hosszú, vastag, nóduszig fásodó. Bogyó: átlag 4,3 g.,üveges, húspiros, megnyúlt, enyhén hamvas, lédús, ropogós, kemény bőrű, semleges ízű, magja kicsi, nem zavaró. Kedvezőtlen évjáratban bogyói nem egyformán színeződnek. Betegség ellenállás: peronoszpórára és lisztharmatra közepesen fogékony, csapadékos években közepesen rothadékony. Fagytűrése - 19C°.

Forrás: Hajdu Edit-Ésik Andrásné: Új magyar szőlőfajták (2001)

Foto: nem saját kép                     Termesztési tapasztalatok: tesztelés alatt