Magyar fajta. Nemesítő: Szegedi Sándor 1970. Szülők: SV 12375 E2 x (Téli musk. X Olimpia). Érési idő:  aug. vége-szept. eleje. Erős növekedésű, sárgás-barna, középvastag vesszőzetű. Vitorla: zöld, és csupasz. Levele középnagy, tagolt, ötkaréjú, vállöble sekély, nyílt, oldalöblei középmélyek, záródóak, alapjuk hegyben végződnek. Levéllemez színe felé hajló, hullámos, szövete sima, fonáka csupasz, erezete zöld, levélszél fűrészes, sekélyen és sűrűn, élesen bemetszett, levélnyél enyhén pirosas. Lombozata szellős, jól kezelhető. Fürt: átlag 437 g., ágas, laza.  Fürtkocsány középhosszú, zöld, derékszögben álló. Bogyó: 21 x 19 mm. 5,5 g. kissé hamvas, olykor üveges, fehéres, sárgás-rózsaszín. Héja szívós szövetű, húsa kemény, roppanó. Íze semleges, magja nem zavaró. Rügyei termékenyek, bőtermő, könnyen szüretelhető. Rövid elemes metszéssel termeszthető. Betegség ellenállás: peronoszpórának jól, lisztharmatnak közepesen ellenáll, nem vagy alig rothad. Fagy: -19 C°.

Forrás: Hajdu Edit-Ésik Andrásné: Új magyar szőlőfajták (2001)

Foto: nem saját képek                                     Termesztési tapasztalatok: lásd video

Videók: Kulicz L. hozzájárulásával: