Magyar fajta. Nemesítő: Csizmadia József és Bereznai László(a fajta korábbi neve: Bornemissza Gergely 14). Szülők: Eger-2 (SV 12375) x Pannónia kincse. Tőkéje erős növekedésű, vesszője közép vastag, kissé lapított, sárgás-barna, sötétebb csíkozású, hosszú ízközű. Rügye középnagy, kúp alakú, kissé gyapjas hegyű. Vitorlája barna bronzos, fényes, csupasz. Levele középnagy. sarkos, három-öt karéjú, szabálytalanul, de elég mélyen tagolt. Felső oldalöblei középmélyek, nyíltak, alapjuk hegyben végződő, az alsók sekélyek. Vállöble keskeny, lant alakú nyitott. Levélszéle csipkés-fűrészes, egyenőtlenül, ritkán s mélyen bemetszett. Színe világos zöld, felülete síma. Fonáka a főereken serteszőrös, szövete vékony, erei zöldek, legfeljebb a tövükön halványpiros. Kacsai hosszúak. A fajta levelében sok a Pannónia kincse jelleg, de annál tagoltabb, a "fogai" is ritkábban állnak, és nagyobbak. Fürtje középnagy, 300 g.vállas, ágas, közepesen tömött. Bogyó: 22,5 x 18,5 mm. átlag 4,5 g. sárgászöld, kissé ovális, hamvas, finoman erezett, vékony, puha héjú, eléggé lédús, jellegtelen édes ízű. Cukor: 14-16%, sav: 7-9 g./l. Bogyói egyenlőtlenek, sok másodtermést nevel. Érési idő: szeptember közepe.Ízben, mutatósságban sem éri el a Pannónia kincsét. Betegség ellenállás: Rothadásra közepesen érzékeny, peronoszra, és lisztharmatra toleráns. Fagytűrése gyenge. Borkészítésre is alkalmas fajta.

Forrás:Csepregi Pál-Zilai János: Szőlőfajta-ismeret és használat (Mezőgazdasági kiadó 1989).

Foto: saját kép                          Termesztési tapasztalatok: tesztelés alatt