Magyar fajta. Nemesítő: Kocsis Pál, 1917. Kecskemét, Katonatelep. Állami minősítés: 1973. Szülők: Rósa menna di vacca x Mathiász Jánosné. Közepesen erős, vagy erős növekedésű, vesszőzete elfekvő, világosbarna színű, lilás árnyalattal. Vitorla: nemezes, bronzos, sárgászöld színű. Levele középnagy, hosszú, tagolt, ötkaréjos, kemény szövetű. Vállöble záródó, felső oldalöblei középmélyek, záródók, széles alapúak. Alsó oldalöblei sekélyek, és nyitottak, a levélszél csipkés, fűrészes, ritkán, és mélyen bemetszett. A levéllemez világos zöld, hólyagos, kiterített, fonáka gyapjas, az ereken serteszőrös, a levélerek a tövüknél pirosak. Fürt: 180- 220 gr. vagy több, vállas, közepesen tömött. Fürtkocsány halványpiros. Bogyó: 20- 21 x 19 mm. 4,9 g. sárgás zöld (viasz sárga) színű, hamvas, héja vékony, olvadó, húsa lédús, ropogós, harmonikus, enyhén muskotályos ízű. A bogyóhéj nem reped. Cukor: 15- 18 %, sav: 5-6 gr./l. Magok száma átlag 1,1. Érési idő: aug. vége- szept. közepe. lugasművelésre kiválóan alkalmas. A fürt sokáig a tőkén tartható. Téli tárolásra alkalmas fajta. Betegség ellenállás: rothadásra kevésbé hajlamos, peronoszra, és lisztharmatra érzékeny. Fagyállóság: -18C°.
Forrás: Hajdu Edit- Ésik Andrásné: Új magyar szőlőfajták (2011)
Foto: saját kép Termesztési tapasztalatok: lásd videó, de betegségre való fokozott hajlama miatt kivettem a gyüjteményből
Video: "Kulicz" hozzájárulásával